Birdman, vagy a mellőzés meglepő ereje
Amerikai dráma/szatíra, 2014 - 119 perc, r.: Alejandro González Inárritu, fsz.: Michael Keaton, Emma Stone, Edward Norton
Magam is alig hiszem el, hogy ez az egyébként nagyon jól megírt, de a nézőjét – így engem is – a téma belterjességével azért itt-ott meglehetősen igénybe vevő alkotás hogyan vált a szemem előtt az utolsó tíz perce alapján zseniálissá, de bizony megtörtént. A színházi élet minden szereplőjéről, a csoda mögötti mindennapokról számomra leginkább kiábrándultságot, maró kritikát megfogalmazó film végén egy éles váltással megjelenik a valódi szatíra, amitől szó szerint felemelő élménnyé válik. Kicsit embert próbáló, mégis rendkívül összetett film alkotásról, tehetségről, szabadságról, egóról, őrültségről, színházról – különös kimondani, de a maga nyomasztó módján mégis csak egyfajta óda a művészethez, amelyben minden színész – de különösen a pályája legjobbját nyújtó Michael Keaton – odateszi magát.
0 -1 -2 -3 -4 -5: Film és színház talán még sosem volt ilyen közel egymáshoz; és igen: remekművel van dolgunk.
Kép forrása: roboraptor.blog.hu
