Saul fia
Magyar filmdráma, 2015 – 107 perc, r.: Nemes Jeles László, fsz.: Röhrig Géza
Nehéz újat mondani erről a filmről, ami sokféle vonatkozásban van jelenleg – az Oscar-díj átadásig mindenképp – a hírek középpontjában, elemzések és kis színesek tárgya, kérdés, hogy megérdemelten-e? Álláspontom szerint igen, mert ugyan a film sikere tulajdonképpen egyetlen ötleten alapszik, mégpedig az egyes szám első személy nézőpontú megközelítésen, megspékelve azzal, hogy ez a személy egy olyan „csoport” – a Sonderkommando – tagja, ami eddig kevés figyelmet kapott a holokauszt mozgóképes feldolgozása kapcsán, mégis, az a fajta realitásérzet, amit éppen ezáltal kap a néző a film közben, semmihez sem hasonlítható, amit eddig ebben a témában láttunk. Borzalmas, végtelenül lehangoló és reménytelen film, ami úgy mászik a bőrünk alá, hogy nagyon sok mindent csak sejtet, éppen ezért hangulata sokáig velünk marad, és bár tudom, hogy ezzel nem csinálok kedvet hozzá, mégis, azt gondolom, hogy ezek a jelzők itt most erénynek számítanak.
0- 1- 2- 3- 4- 5: Egyetlen kifogásom, hogy lehetne negyedórával rövidebb, mert a sajátos nézőpont és a rengeteg hatás miatt én magam bő egy óra után kissé már belefásultam, és emiatt picit untam is, mégis, az a típusú film, amit egyszer legalább látni kell.
Kép forrása: time.com
