Amerikai sci-fi, 1982 – 114 perc, r.: Ridley Scott, fsz.: Harrison Ford, Rutger Hauer

Őszintén megvallom, nem vagyok nagy sci-fi rajongó, szóval vállalom ebbéli hiányosságaimat akkor is, amikor kimondom: klasszikus ide vagy oda, nekem nagyon nem jött be ez a film. Pozitívum: persze, tudom, 1982-ről van szó, akkoriban ez azért nem volt piskóta, mert a látványvilág még mai szemmel is lenyűgöző, és a hangulatteremtés – nekem a film valahol a sci-fi/film noir/horror határán egyensúlyoz – szintén elsőrangú, a folyton szakadó esővel, a mindig sötéttel, az egyszerre elidegenítő, mégis, egészen egyedi módon melankolikus beütésekkel, amikben Vangelis zenéje nagyszerű partnernek bizonyul, és az ifjú Sean Young is hamvasan gyönyörűszép… DE: a színészi játék borzalmas (Harrison Ford meg Rutger Hauer – te jó ég…), a sztori alakulása meg az egyes jelenetek nem mindig érthetők, akció szinte nincs, a szereplők szájába adott mondatok sokszor vagy rejtélyesek vagy rettentőek, a karakterekről szinte semmit nem tudok meg – értem én, hogy nem kell szájbarágósnak lenni, de azért…

Kép forrása: santinofilm.blog.hu