Hajnali láz
Magyar-svéd-izraeli játékfilm, 2014 – 114 perc, r.: Gárdos Péter, fsz.: Piti Emőke, Schruff Milán
Bár tudom, hogy Gárdos Péter rendezői pályája nem most kezdődött – régebbi, emlékezetes filmjeit illene pótolnom –, én mégis a 2004-es A porcelánbaba című munkája kapcsán figyeltem fel rá, akkor valami nagyon megfogott abban a megközelítésben, ahogyan a sztorit láttatja. Legújabb, meglehetősen személyes ihletésű – szülei találkozásának nem mindennapi történetét dolgozza föl –, kicsit hányattatott sorsú filmje is magán hordozza ezeket a stílusjegyeket: „tiszta” képek; visszafogott, de mindvégig jelen lévő empátia, életszeretet és derű; itt-ott esetlen, mégis magával ragadó történetvezetés és jellegzetes hangulat. Pedig nem hibátlan mű a Hajnali láz: a kényszerű kompromisszumok (pl. a feleslegesnek érzett izraeli jelenetek) mellett a vállaltan hollywoodias megoldások olykor túlcsúsznak a még épp elfogadhatón, és emiatt számomra a film az utolsó húsz percére kicsit elfárad, egyszerre lesz sok és kevés.
0- 1- 2- 3- 4- 5: Tévedés ne essék, szerethető moziról van szó, erős színészi alakításokkal, és a kissé csiszolatlan felszín mögött ott ragyogó alapsztorival: egy mindenáron élni és szeretni akaró férfi és nő találkozásának egyszerű, mégis (vagy épp ezért) bájos, megható, varázslatos, igaz meséjével.
Kép forrása: filmek.s9.hu
