Amerikai filmdráma, 2017 – 117 perc, r.: Martin McDonagh, fsz.: Frances McDormand, Woody Harrelson, Sam Rockwell

Meggyőződésem, hogy kellően érzékeny és önironikus humorral akár a legtragikusabb témákat is meg lehet közelíteni, sőt, van, amikor csak így lehet beszélni róluk egyáltalán. Martin McDonagh író-rendező igencsak ért ahhoz, hogy a magasfeszültséget poénokkal oldja, alaposan megdolgoztatva ezzel nézőinek érzelmeit, egyúttal sosem feledhető élményeket hagyva bennük. A tinédzser lányát kegyetlen gyilkosság következtében elvesztő, a fájdalomba beleroppant édesanya által a nyomozást végző rendőröknek küldött hadüzenet (a címbeli három óriásplakát) olyan események sorát indítja el az álmos kisvárosban, amelyek a néhány, mesterien elénk rajzolt, átlagosan, fájóan ismerős életet élő szereplő sorsát örökre megváltoztatják.

 Aki mindezekből azt hinné, hogy valami búsongó, vontatott drámázást láthatunk, nem is tévedhetne nagyobbat – a Három óriásplakát Ebbing határában ritkán látható mestermű, melyben minden operatőri beállítás, írói fordulat, színészi gesztus, zenei betét tökéletesen a helyén van, és a mázsás súlyú téma ellenére úgy működnek együtt, mint valami kifinomult szimfónia: bivalyerős élmény, instant klasszikus született.

Kép forrása: langologitarok.blog.hu