Amerikai fantasy-akcióvígjáték, 2015 – 106 perc, r.: Tim Miller, fsz.: Ryan Reynolds, Moreena Baccarin

Az új Marvel-szuperhősfilm jól felépített marketingjével szépen rájátszott arra, hogy ez most kicsit más lesz, mint az eddigiek – és tényleg! Ravasz moziról van szó, amely ötletesen indít ugyan, de az első félórában még nem tudja az egyszeri néző, hogy ez a pimasz humor mennyire marad izzadságszagú és erőltetett, aztán – miközben egyre többet nevetgél – lassan elfogadja, hogy itt ez a módi, a film második felére pedig egyszerűen meg van véve: annyira ellenállhatatlan és felszabadító ez a gátlástalan, vizuális és verbális gegparádé, hogy szinte bánja, mikor vége szakad. Tim Miller szereti a karakterét, és nagyon ...

Amerikai sci-fi, 1982 – 114 perc, r.: Ridley Scott, fsz.: Harrison Ford, Rutger Hauer

Őszintén megvallom, nem vagyok nagy sci-fi rajongó, szóval vállalom ebbéli hiányosságaimat akkor is, amikor kimondom: klasszikus ide vagy oda, nekem nagyon nem jött be ez a film. Pozitívum: persze, tudom, 1982-ről van szó, akkoriban ez azért nem volt piskóta, mert a látványvilág még mai szemmel is lenyűgöző, és a hangulatteremtés – nekem a film valahol a sci-fi/film noir/horror határán egyensúlyoz – szintén elsőrangú, a folyton szakadó esővel, a mindig sötéttel, az egyszerre elidegenítő, mégis, egészen egyedi módon melankolikus beütésekkel, amikben Vangelis zenéje nagyszerű partnernek bizonyul, és az ifjú Sean Young is hamvasan gyönyörűszép… ...

Magyar romantikus filmvígjáték, 2014 – 96 perc, r.: Herczeg Attila, fsz.: Osvárt Andrea, Simon Kornél, Szabó Simon

Ezt a mozit megnézni nagyon különös élmény. Merthogy filmként tulajdonképpen működik: fel van építve a kötelező elemekből a sztori, jók a színészek, van benne érzelmi szál, meg itt-ott poén is, szépek a képek – csak hát végtelenül nehéz türelmesnek lenni, ha férfi és nő egymásra találása helyett a filmidő jelentős részében egy perverz és gusztustalan tahó monológját kell hallgatni, mert az ő szemszögéből nézve ez a sztori kevéssé romantikus. Szegény Simon Kornél meg – remek színész volta ellenére – sajnos annyira passzív és teszetosza karaktert játszik, hogy a film előrehaladtával egyre kisebb ...

Magyar-svéd-izraeli játékfilm, 2014 – 114 perc, r.: Gárdos Péter, fsz.: Piti Emőke, Schruff Milán

Bár tudom, hogy Gárdos Péter rendezői pályája nem most kezdődött – régebbi, emlékezetes filmjeit illene pótolnom –, én mégis a 2004-es A porcelánbaba című munkája kapcsán figyeltem fel rá, akkor valami nagyon megfogott abban a megközelítésben, ahogyan a sztorit láttatja. Legújabb, meglehetősen személyes ihletésű – szülei találkozásának nem mindennapi történetét dolgozza föl –, kicsit hányattatott sorsú filmje is magán hordozza ezeket a stílusjegyeket: „tiszta” képek; visszafogott, de mindvégig jelen lévő empátia, életszeretet és derű; itt-ott esetlen, mégis magával ragadó történetvezetés és jellegzetes ...

Amerikai romantikus filmvígjáték, 1978 – 98 perc, r.: Howard Zieff, fsz.: Walter Matthau, Glenda Jackson

Először néhány éve véletlenül láttam ezt az 1978-as váratlan kis gyöngyszemet, és nemrég újra megnéztem, mert annyira megszerettem. Walter Matthau játssza az ötvenes, mind a nők, mind pedig a kollégák körében népszerűnek számító, megözvegyült orvost, Dr. Charley Nichols-t, aki a gyász múltával után újra beleveti magát az élet adta örömökbe, mígnem – nem is oly sok idő után – „asszonyára” akad az elvált, csípős modorú, szókimondó Ann Atkinson személyében. Az egészben a film hangulata a legmeglepőbb számomra, romantikus vígjátékhoz képest nagyon ironikus és intelligens humorral operál, amelyben a most is remek ...

Amerikai filmdráma, 2000 – 143 perc, r.: Robert Zemeckis, fsz.: Tom Hanks, Helen Hunt

Robert Zemeckis 2000-es alkotása többedjére nézve is megrendítő élmény. Kicsit értetlenül állok előtte, mert valójában egy egyszerű történetet mesél el, felesleges sallangok nélkül – és azt hiszem, épp ezért működik, ez adja igazi varázsát. Őszinte, szikár, remekül megírt, fényképezett és rendezett film, amely kimondatlanul és a maga csendjében is rengeteg kérdést tesz fel önmagunkkal és világunkkal kapcsolatban.

Kép forrása: movierob.wordpress.com

Magyar filmdráma, 2015 – 107 perc, r.: Nemes Jeles László, fsz.: Röhrig Géza

Nehéz újat mondani erről a filmről, ami sokféle vonatkozásban van jelenleg – az Oscar-díj átadásig mindenképp – a hírek középpontjában, elemzések és kis színesek tárgya, kérdés, hogy megérdemelten-e? Álláspontom szerint igen, mert ugyan a film sikere tulajdonképpen egyetlen ötleten alapszik, mégpedig az egyes szám első személy nézőpontú megközelítésen, megspékelve azzal, hogy ez a személy egy olyan „csoport” – a Sonderkommando – tagja, ami eddig kevés figyelmet kapott a holokauszt mozgóképes feldolgozása kapcsán, mégis, az a fajta realitásérzet, amit éppen ezáltal kap a néző a film közben, semmihez sem hasonlítható, amit eddig ...

Amerikai filmdráma, 1940 – 119 perc, r.: Orson Welles, fsz.: Orson Welles

Egyesek szerint minden idők legjobb filmjének számít Orson Welles több műfaj határán egyensúlyozó remekműve, pedig nem mostanában, hanem 1940-ben született (ekkor a forgatókönyvíró-rendező-főszereplő mindössze 26 éves volt!). Sokszor mondják, hogy egy-egy klasszikuson nem fog az idő; ezt én nem állítanám jelen esetben, mert a film tempóján azért érződik az a hetvenhat év, de tény, hogy az Aranypolgár besorolhatatlan alkotás, amely monumentális díszleteivel, meglepő és újszerű beállításaival, a filmnyelvi elemek széleskörű használatával nem mindennapi elegyét adja életrajzi filmnek, drámának és lélektani kriminek. Borongós, nyomasztó, nagyívű, ...

Amerikai filmdráma, 2014 – 107 perc, r.: Damien Chazelle, fsz.: Miles Teller, J.K. Simmons

Úgy vagyok a zenével, mint sokan mások: mindig szerettem volna megtanulni valamilyen hangszeren, el is kezdtem, aztán több-kevesebb idő után, kitartás, inspiráció híján valahogy mégis abbamaradt, bizonytalan időre. Nos, ha ezt a filmet megnézed, vagy örökre elmegy a kedved a zenéléstől, és soha nem próbálkozol többé, vagy pedig mindenáron be akarsz iratkozni egy tanfolyamra, demostazonnal! Damien Chazelle semmi rendkívülit nem tett, csak összerakott egy remek filmet, amiben minden hang, akarom mondani kocka, beállítás, vágás, szünet és ütem a helyén van – ja, és megmutatott nekünk egy feltörekvő ifjú titánt, Miles Tellert, egy üdén ...

Magyar filmdráma/lélektani thriller, 2015 – 88 perc, r.: Szász Attila, fsz.: Kovács Patrícia, Gryllus Dorka, Döbrösi Laura, Kulka János

Öröm látni, hogy újra vannak magyar tévéfilmek, még ha évi egy-kettő készül is csupán, de ezek általában mívesnek mondható művek. Köbli Norbert forgatókönyvíró tollából sok történelmi jellegű munka született az elmúlt években (A vizsga; A berni követ; Szabadság, különjárat), amelyek mind teljesen rendben lévőnek mondhatók, de a Félvilág számomra az első, amiben nem találok semmi hibát, felesleget, modorosságot. Nyilván ehhez köze van Szász Attila feszes rendezésének, Nagy András fantasztikus operatőri munkájának, a zenének, a látványnak, a színészeknek, vagyis az egész stábnak ...