Olasz - belga - francia filmdráma, 2022 – 147’, r.: Felix Van Groeningen, Charlotte Vandermeersch

A 2023-as év egyik igazán nagy filmélménye volt számomra a Nyolc hegy. Az alapjául szolgáló regényt nem olvastam, főleg a jól célzott online marketing, meg a kulisszát jelentő nagy hegyekben játszódó barátság története fogott meg annyira, hogy aztán megnézzem. Nem is mondanék sokkal többet róla, mert épp az az egészen nagyszerű benne, hogy egyáltalán nincs titok: a két különböző családi háttérből érkező fiú évtizedeken át tartó barátságának története apró, hétköznapi pillanatokból áll össze és bomlik ki lassanként valami sokkal-sokkal nagyobbá, amit magunk között úgy hívunk: élet.

…és az is egészen kivételes ...

Amerikai sci-fi, dráma, 2022 - 139 perc, rendezte: Daniel Kwan, Daniel Scheinert, fsz.: Michelle Yeoh, Ke Huy Quan, Stephanie Hsu, Jamie Lee Curtis

Egy kínai mosoda, egy működésképtelen család, egy adóellenőrzés – ki gondolná, hogy így indul az év eddigi (a kritikát még 2022 tavaszán írtam) legklasszabb és legfantáziadúsabb filmje? Pedig a meglehetősen realisztikus alaphelyzet felvázolását követően gyorsan megérkezünk a multiverzumba, onnantól pedig olyan tripben lehet részünk, anyám!... amilyet nagyon ritkán látni filmen (és moziban). Számomra fantasztikusan felszabadító, lenyűgözően meghökkentő élmény volt, olyan, ami megérteti velem, miért is olyan nagyszerű a film mint szórakoztatóipari és művészeti ág.

Mégis azt ...

Amerikai filmdráma, 2017 – 117 perc, r.: Martin McDonagh, fsz.: Frances McDormand, Woody Harrelson, Sam Rockwell

Meggyőződésem, hogy kellően érzékeny és önironikus humorral akár a legtragikusabb témákat is meg lehet közelíteni, sőt, van, amikor csak így lehet beszélni róluk egyáltalán. Martin McDonagh író-rendező igencsak ért ahhoz, hogy a magasfeszültséget poénokkal oldja, alaposan megdolgoztatva ezzel nézőinek érzelmeit, egyúttal sosem feledhető élményeket hagyva bennük. A tinédzser lányát kegyetlen gyilkosság következtében elvesztő, a fájdalomba beleroppant édesanya által a nyomozást végző rendőröknek küldött hadüzenet (a címbeli három óriásplakát) olyan események sorát indítja el az álmos kisvárosban, amelyek a ...

Magyar játékfilm / romantikus dráma, 2017 - 116 perc, r.: Enyedi Ildikó, fsz.: Borbély Alexandra, Morcsányi Géza

Enyedi Ildikó Arany Medve-díjas filmje csendes ünnep a hétköznapokban. A végletekig zárkózott, emberi kapcsolatoktól rettegő minőségellenőr lány és az egyik kezére lebénult, kissé félresiklott életű, mogorva vágóhídi gazdasági igazgató lassan bontakozó szerelme, valamint az őket körülvevő karakterek apró kis történetei és az ebből elénk rajzolódó világ földhözragadt, emberi, egyszerre mégis éteri. Mert itt a mészárszék kegyetlenségében is megbúvik a tisztelet, a feloldhatatlannak látszó konfliktust is elsimíthatja néhány őszinte mondat, és akár pillanatokra a haláltól is lehet visszaút a boldogság ...

Magyar dokumentumfilm, 2015 – 115 perc, r.: Kaszás Géza

Olyan észrevétlenül lopakodott be ez a film a magyar mozikba, hogy ha egy barátom nem unszol kitartóan, talán meg sem nézem, amiért, lássuk be, igazán kár lett volna. És ezt azért mondom, mert A lovasíjász fontos film, amely hősén, Kassai Lajoson keresztül egy életformát, egy archetípust, egy saját magyarságunkhoz kapcsolódó ősi mintát mutat be, tár fel előttünk. Nem véletlen hát, hogy meglepően sok néző előtt vetítik országszerte, hiszen rólunk szól (és – félreértés ne essék –, nem csak a magyarságról, talán sokkal inkább az emberségről), és az alkotók szándéka előtt még akkor is meghajlok, hogy ha látom a nem kevés filmes hibát is: a nagyon hosszú ...

Amerikai-angol krimivígjáték, 1991 – 94 perc, r.: Leonard Stern, fsz.: Eric Idle, Robert Wuhl

Na, ez is egy olyan film, amiről valószínűleg csak én hallottam – nekem viszont az egyik kedvencem. Leonard Stern geggyáros volt forgatókönyvíróként, mégis mindössze egyetlen filmet rendezett meg élete során, viszont ezt is saját sztoriból. Amiért számomra etalon ez a film, az a végtelen önfeledtség, ami árad belőle, és ami a nézőre is átragad – a két jobb sorsra érdemes barát, akik egyikük örökségét kutatva egy bűnténybe csöppennek és végül, ha csetlés-botlás közben is, de megoldják a „sejtvényt”, nagyon szerethető karakterek.

Amerikai sci-fi, 2013 – 124’, r.: Joseph Kosinski, fsz.: Tom Cruise, Olga Kurylenko

A 2010-es évek jól indultak Tom Cruise-nak, egészen remek szerepválasztásokkal rebootolta a karrierjét. A Feledés ráadásul egy olyan sci-fi, ami a filmet rendező Joseph Kosinski saját sztorijából íródott, és még jó is, ez így együtt viszonylag ritka Hollywoodban. A történet érdemi része ugyan nagyjából két mondatban tényleg összefoglalható, de ahogyan mindez fel van építve, és az az atmoszféra, amiben mindez tálalva van, az átlag fölé emeli a filmet.

Amerikai filmdráma, 2015 – 128 perc, r.: Tom McCarthy, fsz.: Michael Keaton, Mark Ruffalo, Rachel McAdams

Amikor e sorokat írom, ez a film már két Oscar-díjjal büszkélkedhet, nem is akármilyenekkel, hiszen övé a legjobb film és a legjobb forgatókönyv díja 2015-ben. És valóban megérdemelten, mert rég lehetett látni ennyire szikár, jól megírt, pörgős alkotást az oknyomozó újságírói munka lényegéről, ami közben a néző – bár megeshet, hogy néha elveszti a fonalat a rengeteg név és esemény közepette – az elszánt és szimpatikus főhősökkel együtt kerül egyre közelebb az elképesztő és fejbekólintó valósághoz. A mozi legnagyobb erőssége pedig maga az igazság – konkrétan és átvitt értelemben is: konkrétan, mert ...

Görög – brit filmdráma, 1964 – 142 perc, r.: Mihalisz Kakojannisz; fsz.: Anthony Quinn, Alan Bates, Irene Papas

„Táncolni kell, Uram, a zene majd csak megjön valahonnan” – mondja Zorba, a görög Nikosz Kazantszakisz világhírű regényében, amit magam ugyan nem olvastam, ez az egy, szállóigévé nemesült sora mégis mélyen megérintett, és sokszor eszembe jut. A film elé is ennek a mondatnak a fényével ültem le, ezért is bizonytalanodtam el kicsit a végére, mert némiképp mást kaptam, mint amit vártam. A kimért angol fiatalembernek a görög létfelfogással, az azt megtestesítő Zorba személyével, Kréta szigetével, népével és a hagyományokkal kialakuló, szépen fejlődő kapcsolata egy ponton megbicsaklik, és innentől a film ...

Amerikai-kanadai-dán játékfilm, 2014 – 98 perc, r.: Mark Raso, fsz.: Gethin Anthony, Frederikke Dahl Hansen

Vannak azok a típusú filmek, amiknek a sztorija, a történetvezetése talán semmi különöset nem nyújt, mégis, egy-egy momentuma, szereplője, vagy a hangulata miatt nehezen felejthetővé válik. A Koppenhága kicsit hajaz a Mielőtt felkel a nap… című klasszikusra, a középpontban itt is három karakter van: egy fiú, egy lány és maga a dán főváros – csak éppen a fiú itt kicsit szétcsúszott és szeretetéhes, aki a rokonait keresi, hogy megtudjon valamit talán önmagáról is, a lány meg jóval fiatalabb nála, de közben társa lesz a keresésben; szóval nem tipikus a kibontakozó kapcsolat dilemmája, ám a város mindehhez remek kulisszát ...